Gyerekekkel a szív dolgairól

Áki három éves múlt. Kis szőke herceg. Egyszerre földi és égi, akaratos és kifinomult. Ugyanazon a napon születtünk, van köztünk valami titkos tesóság. Ülünk a vacsoraasztalnál, csönd van és némi lelki válság, de főleg csönd.

- Krisztóc, mért sírsz?
- Mert nem tudom, hogy Peti szeret-e vagy sem. Szerinted?
- Szerintem nem.

(eszi tovább a szalámit uborkával, tömködi mellé a kenyérdarabkákat)

- Anya, mért ölelgeted?
- Hogy megvigasztaljam, gyere ide te is.
- Szerintem hagyd abba. Majd magától megvigasztalódik.

Később mégis átjön az asztal túloldalára, bevackolja magát az anyja ölébe, és folytatja.
- Az az ötletem támadt, hogy ha egyszer szeretné, akkor már örökre szeretné... Csak nem tudom, hogy azt hogyan tudnám megcsinálni...

hát. azt még pillanatnyilag én se.

de addig is

szerelmes témájú mesékről bővebben képre katt